Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)
50 NEGYEDIK KÖNYV dig tiszta maradt. Egyik udvarhölgyének De Bríenne asszonyról szóló emlékirataiban nagyon értékes bizonyítékát találjuk ennek, amiért is itt adjuk : «Nem tagadom, lehetséges — írja az udvarhölgy fia — hogy a királyné a bíboros iránt érzett nagyrabecsülésének nagyon kevés óvatossággal adott kifejezést. Noha kétségtelenül ártatlan dolog volt az egész, az örökké gonosz világ nem állhatta meg, hogy kevésbbé válogatott szavakkal ne fecsegjen a dologról. A szabadosság annyira ment, hogy mindenki látni vélte azt, ami a valóságban nem létezett és még azok is, akik legkevésbbé hitték el, igaznak mondották. A királyné bókjai, ha ugyan van benne valami, tisztán csak a szellemi nagyság csodálata voltak. A királyné erkölcsös volt; jelleme spanyol. Olyan gyöngéd érzelmeket táplált, amelyek / nem szennyezik be a lelket. En legalább ezt tarthattam azok után, amiket anyám nekem elmondott. A királyné különösen kedvelte és anyámnak, aki őt őszintén szerette, volt annyi bátorsága, hogy egy napon erre a gonosz mende-mondára terelje a beszédet. íme a dolog, ahogy megtörtént. Abban az időben volt, mikor a különös kegy, mellyel a királyné a bíborost kitüntette, nyilvánossá lett az udvar szemei előtt és a rosszakaratú világ, mint már előbb mondtam és nem tudom eléggé ismételni, nagy zajt csapott állítólagos szerelmükről. De Brienne asszony este néhány pillanatra, rendes szokása szerint, visszavonult a királyné házi kápolnájába. Őfelsége is odament, anélkül hogy őt észrevette volna. Egyik kezében rózsafüzért tartott; letérdelt, sóhajtozott és úgy lát-
