Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)
46 NEGYEDIK KÖNYV a kötelesség szavára hallgatott és kardját ausztriai Anna rendelkezésére bocsátotta. A királyné ily védőpajzs oltalma alatt, fiával együtt elhagyta Párist és Saint-Germain-en Laye-be vonult vissza. Parancsára Condé nyolcezer emberrel (1649. jan. 6.) Páris előtt termett s szigorú ostromzár alá vette. Depaul szent Vincét nagyon leverte az ostromzár híre. — Mi lesz Párissal, ezzel a nagy várossal, melyet tizedelt a betegség, pusztított az éhhalál, ha az ostromzár jó ideig elhúzódik ? Sok imádság és gondolkozás után veszélyes, de hozzá nagyon méltó dologra határozta el magát: titkon elhagyja Párist, áthalad a rosszul fegyelmezett csapatokon, melyek a határt megszállva tartották, Saint-Germain-be megy, kiviszi a királynénál és Mazarin-nál, hogy szüntessék meg az ostromot s állítsák helyre a békét. Politikai összeütközésekben, ahol oly hevesen dúlnak a szenvedélyek, veszélyes dolog az üllő és kalapács közé állani. Depaul szent Vince fejével játszott, akár az udvar, akár a Fronde pártján, vagy mind a két oldalon. Nagyon jól tudta ő ezt. De mit számít ez akkor, mikor a kötelesség beszél, s a szív a kötelességnél is hatalmasabban sürget? Mindamellett megtette az óvóintézkedéseket. Távozásakor levelet hagyott hátra, melyet Molé-hez, az első elnökhöz címzett. Arra kérte benne, biztosítsa a Társulatot, hogy az ő egyedüli célja, mikor az udvarhoz megy : a békét előkészíteni. Távozása előtt nem látogathatta meg és pedig azért, mert meg akarja mondani a királynénak, hogy saját elhatározásából jött hozzá és senkivel sem közölte tervét.
