Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

tóttá a lázadás tüzét és növelte az ingerültséget. Még nagyobb oktalanság volt, midőn e mozgalmak élére főurak, sőt vérbeli hercegek állottak, kiket nem annyira a Franciaország igazi érdekeiért való lelkesedés, mint inkább féltékenykedés, meg a rosszul fölfogott önérdek vezérelt. Ezen izgatás következménye lett az ú. n. Fronde, mely 1648—1652-ig a polgár- háború borzalmait hozta a külső háború nyomába. Franciaországot két részre osztotta. Áldozatul esett neki Condé és Turenne; lelohasztotta a lelkesedést, mely a külellenséget visszavonulásra kényszerítette; valósággal segítő kezet nyújtott, hogy az idegen had újból megtámadja tartományainkat és napról-napra késleltette IV. Henrik és Richelieu nagy tervének megvalósulását.

Távolról se hasonlítsuk össze a Fronde-ot a Ligával! Ez a katholikus Franciaország szive, lelke legnemesebb kitörésének egyike. A vallási egység nagyszerű elve sugallta. A hitet mindenek fölé helyezte és nyíltan hirdette, hogy annak megőrzése fölér minden áldozattal. Megedzette az erős jellemeket, fölemelte a nagy lelkeket; IV. Henriket az eretnek tan elhagyására szorította s így megmentette Franciaország vallási egységét.

A Fronde-ban ilyet nem találunk. Sem nagy gondolat, sem üdvös eredmény. Ez a vétkes szenvedély és személyes érdekek vegyüléke, évszázados visszaélések fegyveres védelme, a hűbériség utolsó öléledése. Kegyetlen boszúja a múltnak a jövő nagylelkű megértése nélkül. Hibáival és kíméletlenségével éppen azt idézte elő, amit meg akart aka44 NEGYEDIK KÖNYV