Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

30

NEGYEDIK KÖNYV

Réthelben ezerötszáz-kétezer holttest hevert két hónap óta temetetlenül, csak a kutyák és farkasok faltak föl sokat közülük. A többi iszonyúan eltorzítva, úgy hogy még a vadállatok is elkerülték, kigőzölgésével megmérgezte az egész vidék levegőjét. Deschamps missiós pap nem hátrált meg szent kötelessége elől, bármily visszataszító volt is és miután a Gondviselés épen a legjobb időben egy kis fagyot is küldött, mind eltemette a hullákat. Etampes-ban a missiós papok vezetése alatt eltávolították az utcákról a rettenetes szeméthalmazokat, a visszataszító, össze-vissza heverő férfi és női holttesteket, a lovak hulláit, melyek azóta foszladoztak ott, amióta az ellenséges csapatok a városból eltávoztak.

Pénz és önfeláldozás megszűntette ez állapotokat. A tereket és házakat illatszerekkel lakhatókká tették. Öt missiós pap és a keresztény szeretet öt leánya halt meg itt «fegyverrel kezében», amint Depaul szent Vince szokta volt mondani. Étréchy-ben és Villeneuve-Saint-Georges-ban háromszázhetvennégy beteget találtak a legnagyobb nyomorban, ágy, ruha és kenyér nélkül. A fertőző forrás eltüntetésén kellett kezdeni, mely fokozta a járványt; azért eltemették a halottakat, a lovak és vadállatok hulláit. Saint- Étienne-ben, Champagne-ban több mint ezerötszáz ember esett el a harcmezőn s a farkasoknak szolgáltak táplálékul. A missiós papok vállalkoztak a félig föloszlott tetemek eltakarítására. Szerencsére megjött a hideg, mert ha a meleg idő tovább tart, ezer tallérért sem lehetett volna ily munkára embert fogadni. Egyik napon Depaul szent Vince össze-