Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

látták a segélyeszközök tehetetlenségét, elégtelen voltát, gyöngeségét, melyeket a kiváló Depaul Vince próbált szervezni».1 Ó! kétségkívül nem szárított föl minden könnyet, nem elégített ki minden éhezőt. De az ő keze tele volt, midőn az állam pénztára már ürült és látni fogjuk, mint emelkednek föl egymásután az összes tartományok s kikiáltják jótevőjüknek, szabadítójuknak, a haza atyjának.2

Elsősorban pénzre volt szükség. Szerencsére szent Vincének telt pénztára volt az egyesület hölgyei révén és tele marokkal kezdett belenyúlni. A jótékonyság első gyakorlásáról, 1633—1636-ig kevés részletes dolgot tudunk. Nem írtak föl semmit, és mert azt hitték, hogy a csapások nem tartanak soká, számadás nélkül folyt az adakozás. Az 1639. év első hónapjaiban annyit osztottak ki, hogy az év végén már nem tudták kielégíteni a lakosság szükségletét. 1640-ben jobban számítottak. Ötszáz livre segítséget kaptak havonként a következő városok : Nancy, Verdun, Metz, Tóul, Barle-Dek, ami havonként kétezerötszáz livre, évenként harmincezer frank. Nemsokára közéjük vonták Saint-Mihielt, ahol naponként ezeregyszáz szegény kapott táplálékot, Saint-Quentint, ahol ezer- ötszázan feküdtek betegen. 1641. folyamán Verdun- ben négy-, gyakran öt-hatszáz szegény között osztottak ki kenyeret; s ez így ment három éven keresztül. Saint-Quentin-ben hetenként kilencszáz, egy évben negyvenötezer livre volt az alamizsna. 1649-ben Guise hetenként négyszáz, egy évben húszezer livre

1 Hist, de France, XII. k. 280. 1. 2 Feillet, 248. 1.

22 NEGYEDIK KÖNYV