Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)
12 NEGYEDIK KÖNYV a földet szántás-vetés nélkül parlagon hagyták; az éhínség, halandóság mindenfelé szedte áldozatait, a hullák a vadállatoknak odadobott zsákmányként temetetlenül hevertek; a nyomorgó nép kénytelen volt a kicsirázott és félig föloszlott gabonaszemeket fölszedni. Borzasztó élet volt ez. Vonásaik eltorzultak, arcbőrük megfeketedett; inkább kisértetek voltak, mint emberek. Guise-ben több mint hatszáz ember, mikor már a szűkös termést fölemésztette, oly nagy Ínségbe jutott, hogy a farkasok maradékprédájára, az ebek és lovak csontjaira vetette magát. Rethel-ben a szegények az állatok táplálékára jutottak, sőt, mint gyakran lehetett látni, kutyáikat is megették. 1651-ben Marle lakóinak egy része nem látott csak zab- és korpakenyeret, a másik része pedig elpusztult a nyomorban. Mareuil-ben, Soissons közelében, két gyermeket találtak, akik atyjuk és anyjuk holttestén nyomorogtak. Saint-Quentin szegényei, hogy csillapítsák éhségüket és szabaduljanak kínjaiktól, leették a füvet, lehántották a fák kérgét, földdarabokat nyeltek, szétszaggatták rongyaikat, végül kétségbeesésükben önnön magukat is összeharapdál- ták. Reims és Rethel között férfiak, asszonyok csapatait lehetett látni, amint sertések módjára vájták a földet, hogy néhány gyökeret találjanak. Összevágott és földdel összedagasztott szalma volt egyedüli kenyerük. 1652-ben Beauce, Gatinais több, mint nyolcszáz családja, két-háromezer lélek, ruha és kenyér nélkül nyomorgott. Berry-ben a legjobb plébániák területén alig akadt tíz lakás, ahol volt kenyér. A legtöbb család tiszta vízben főtt füvekkel, gyöke-
