Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Negyedik könyv. Depaul szent Vince a nyomorral szemben. (1642-1660.)

6

NEGYEDIK KÖNYV

kivel a másik csapást mérte Ausztriára. De Károlyban nem volt meg sem Gusztáv Adolf tehetsége, sem vakmerősége. Félni kezdett; kérte, hogy semleges maradhasson ; mikor Richelieu-től választ nem kapott, végre is először titkon, majd nyíltan Ausztria pártjára állott. Richelieu csak ezt várta. Mint a keselyű zsákmányára, úgy csapott le reája. (1633.) Károly megrémült, Ausztriát hívta segítségül; így kezdődött az a háború, melynek Franciaország végleges emelkedésével és hatalmi fensőbbségével kellett végződnie, de a mely egyúttal harminc éven át (1633—1660.) áztatta vérrel és pusztította Franciaországot.

E háborúnak két története van. Az egyik nyilvános és közismert, a másik titkos és bizalmas. Az első kápráztató, a harci riadó hangossá s a lángész villámgyors elhatározásai fényessé teszik. A másikat vér és könny, néma fájdalom és gyűlöletes gazságok sora tölti ki, s ez az, amit nem annyira elbeszélni, mint inkább festeni akarunk, hogy kidomborítsuk szentünk mennyei gyöngédségét, kifogyhatatlan jótékonyságát, bámulatos okosságát.

A XVII. század háborúja nem hasonlított a mienkhez. Fegyelmezett, élelmezett zsoldos katonaság helyett csak gyülevész had állott rendelkezésre, mely fizetést nem kapott s az ellenséges területből élősködőit. Az egyetlen és legfőbb szabály volt : rémületbe ejteni és kiéheztetni az országot. A fegyverfogható férfiakat megölték, a nőket meggyalázták; a vetéseket tönkretették, a gyümölcsfákat kivagdalták. Pusztát hagytak maguk után, hogy az ellenséges hadsereg ne tudja magát föntartani. így viselkedtek