Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
XXVI is ; de ma már másként áll a dolog. Ma már a régen szabadon álló csemetés-kert mellett gyümölcs- termő fák és sudaras fájd erdők jelentékeny meny- nyisége emelkedik büszkén az ég felé. Eltakarják ezek a csemetéket, a kertet s ennek munkásait: de megszünt-e azért annak régi hivatása? Értéktelenné lett-e a régi munka? Vájjon újjal kell-e fölcserélni a régen kitűzött célokat? Azt hisszük, a természet törvényei ismerőinek nem kell a fölvetett kérdésekre tagadólag felelniük s akik az élő világ nagy megújulásait figyelemmel kisérik, azok a régi cse- metés-kertet ez új viszonyok között is tudják értékelni. Ez csak hasonlat ugyan, de hogy nem vezet Magyar Iskolánk jelen helyzetének kedvezőtlen megítélésére, azt nem kell bővebben kifejtenünk. Mi csak csemeteápolással foglalkozunk; azt elismerjük, hogy lépéseinken meglátszik a kezdet küzdelmeinek nehézsége, azt nem tagadjuk. De hát a mi szereplésünknek is hasonlítania kell a jelen világ törvényei által kiszabott folyamatokhoz! Nem mondjuk másnak a mi munkánkat, mint a mi, csak azt állítjuk, hogy saját körében értéke van. Újra visszatérünk előbbi hasonlatunkhoz. A gondos kertész nemcsak az érett gyümölcsöt igyekezik megvédeni ellenségei pusztításaitól, de már a csemetemag, a melegágy, a termőtalaj gondos ápolása tárgya. Tudja azt, a mit már a Szentírás is fölemlít, hogy kicsiny a mustármag, kicsiny a földből előtörő első rügy, de azt is tudja, hogy csakis a