Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
222 ÖTÖDIK KÖNYV határtalan szeretet birt téged arra, hogy hozzánk jöjj és a szégyenletes kereszthalálig alázd meg magadat? Ily csodálatos és határtalan szeretetet lehetne-e másutt találni? Csak az Isten Fia képes erre, ki az emberek iránt érzett szeretetből elhagyta dicsősége trónját, testet öltött, alávetette magát e földi élet nyomorainak és nélkülözéseinek és oly szokatlan tényeket állított a világba, melyek az ő példájának és szavának vonzóereje által bennünk és közöttünk is kell, hogy kigyújtsák az isteni és felebaráti szeretetet. Igen, ez a szeretet vitte őt keresztre, ezzel tetőzte be a mi megváltásunknak csodálatos művét. O uraim, ha bennünk csak egy szikrája is volna annak a szent tűznek, mely Jézus Krisztus szivét lobogtatá, vájjon ölbe tennők-e kezeinket és magukra hagynók-e azokat, kiknek baján tudunk segíteni? Azt akarta, hogy a szeretet parancsszavára készek legyenek elmenni még a világ végére is. «Csak épülni lehet testvéreim, ha tudomásukra adom, hogy ebből a házból beteg aggastyánok is szerettek volna az indusok közé menni, noha épen nem csekély volt betegségük. Honnan e nagy bátorság? Csak a szabad szív érezhet ilyet; készségesen elmennek bármerre, hová Isten megismertetése és imádása szólítja őket s itt csakis az ő szent akarata tudja őket visszatartani. Különben mi is, kik itt vagyunk, ha szerencsétlenségünkre akadályok nem állnák utunkat, valamennyien egy szívvel-lélekkel kiáltanánk fel: «Istenem, neked ajánlom magamat és szívesen elmegyek a te nevedet hirdetni a világ bármely részére, hová elöljáróim küldenek s még
