Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

195

vegyen magához táplálékot. A király azonban vonakodott, mert nagy ellenszenvet érzett az étel iránt s különben is már gyors léptekkel közelgett feléje a halál. De azért kitüntetett megszólításává! s azt kérdezte : Vince tisztelendő úr, az orvos étellel kínál, de én visszautasítottam, hiszen így is, úgy is meghalok már, nos, mit tanácsol ? ! Én így válaszoltam : Nagyon helyesen cselekszik felséged, ha az orvos rendeletéhez alkalmazkodni méltóztatik! A király erre kegyesen az orvoshoz fordult és húslevest kért. Eszerint, ha önök tojást és húslevest kapnak, kedves leányaim, épen oly bánásmódban részesülnek, mint a föld leghatalmasabb urai».1

Az alázatosság s szerénység folytonos ajánlása mellett nagy tűzzel sürgette szentünk a békességet, egyetértést és szívességet, melyeknek jellemezni kell minden egyes nővért; enélkül minden ház pokollá változnék. Tagadhatatlan, hogy ez az egyetértés áldozatokat kíván és mások gyengéinek elviselését ; de kinek nincsen valami gyengéje? Méltányos-e, megkövetelnem hibáim elnézését, holott én a másokét el nem viselem? «Gyakran ajánlom ezt tisztelendő testvéreinknek s ezt ajánlom önöknek is, leányaim, minden dologban ; kérjék meg társaikat hogy legyenek elnézők hibáikkal szemben. Gyakran szoktam kérni tisztelendő tagtársaimat, szeretettel nézzék el hibáimat; hiszen senki sem szorul jobban az elnézésre, mint én (a mi nagyon tisztelendő atyánk oly alázatossággal és belső zavarral ejtette ki e sza13*

1 Conférences nux Filles de Charité, t. II., p. 322.