Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

185

még a következő három évre is megválasztható, de azon túl e tisztet többé nem viselheti. Azonban jól jegyezzék meg, hogy ez a szabály csak a nagyasszony halála után fog életbe lépni.» Ezekre a szavakra Le Gras asszony térdre borult s esedezve kérte a szentet, hogy az ő kedvéért ne tegyen kivételt, hanem fossza meg a méltóságtól, melyet különben sem érdemel meg. «Semmi esetre sem, asszonyom, — válaszolt a szent. — Nővéreinek velem együtt kérniök kell az Istent, hogy még sokáig tartsa meg életét. Isten rendesen rendkívüli eszközökkel őrzi meg azokat, kik műveinek véghezvitelére szükségesek, és ha jól megfontolja a dolgot, asszonyom, egészségét tekintve Ön több mint tíz évvel előbb várhatta volna a halált, legalább is rendes körülmények között».

Majd így folytatta: «Társulatuk a keresztény szeretet leányainak, a szegény betegek szolgálóinak nevét viseli. Ó mily szép cím, mily nagy kitüntetés! Ez épen annyit jelent, mintha Jézus Krisztus szolgálóinak mondanák magukat, mert amit tagjainak tesznek, ügy veszi, mintha neki tették volna. Különben az ő élete is a szegények szakadatlan szolgálata volt».

Azután befejezve a szabályok olvasását, hozzátette : «Azt akartuk, leányaim, hogy önökről is ugyanazt lehessen mondani, mint az Üdvözítőről : «Cselekedni s azután tanítani kezdett».1 Vájjon nem teszik-e ezt önök, leányaim, már huszonöt év óta? Van-e oly neme a jótékonyságnak, melyet nem gyakorolnak? Bizony nincs, hála az irgalmas Istennek!

1 Apóst. es. 1, 1.