Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ELETE

183

mindenfelé megtartottak; nevezetesen hogy a keresztény szeretet leányai nem fognak szerzetesek módjára kolostorban élni ; nem tesznek élethosszig tartó ünnepélyes vagy egyszerű fogadalmat; fogadalmuk csak egy évre fog szólani ; szerzetesi ruhát nem öltenek föl, hanem megtartják világi ruhájukat; nem kapnak külön lelkészeket vagy gyóntatókat, hanem azon plébános alá tartoznak, kinek segítségére vannak a szeretetgyakorlatokban ; mindezt összefoglalva, kész szabályzatot látunk magunk előtt. Csak az volt még hátra, hogy írásban is meglegyen. S 1655-ben Depaul szent Vince elvégezte ezt a föladatot is. Éveinek száma ekkor már hetvenkilenc volt, bölcsessége, tapasztaltsága tetőpontján,az alázatosság s életszentség dicskoszorújával homlokán. A munka befejezése után Depaul szent Vince azon örömben akarta részesíteni leányait, hogy egy ünnepélyes beiktató gyűlésen hallják meg szabályaikat. 1655. május 30-ra összehívta tehát a Párisban s a környéken élő irgalmas nővéreket s körülbelül ezen szavakat intézte hozzájuk :

«Kedves, Jó Leányaim ! A gondviselés gyűjtötte össze Önöket, bizonyára azért, hogy megdicsőítsék a földön Jézus Krisztus emberi életét. Ó mennyi előnye van a társaséletnek ! Minden egyes tag külön részesül abban az érdemben, melyet az egész test szerez s ezáltal bőségesebb kegyelemforrás nyílik meg előtte.

Önök összegyűltek ugyan és közös életet folytatnak, de közös életmódjukat egész mostanáig nem irányította írott szabályzat. Az isteni gondviselés úgy bánt önökkel, mint egykor népével, melyet több