Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)
Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)
178 ÖTÖDIK KÖNYV buzgalmuk előtt. «Úgyszólván mindenhová eljut hírnevük — mondotta nekik szent Vince. — Ismeretes még Madagaszkárban is, hová szintén kérik önöket. Tisztelendő tagtársaink levelükben kívánatosnak mondják, hogy önöknek is legyen ott intézetük; legalább velük együtt dolgoznának a szegény négerek lelki üdvösségének biztosításában.» A szikra kipattant s tüzet fogott. «A legtöbb nővér azon búsul, hogy nem hajózhat el Madagaszkárba.» És Depaul szent Vince még távolabbra irányítván lelki szemeit, a földteke legszélsőbb pontjaira hívta föl figyelmüket. «Eljő a nap, mondotta nekik, mikor Isten Afrikába s Indiába küldi önöket.» így foglalták el Depaul szent Vince leányai egymásután azon őrállomásokat, melyeket az újkor forradalmai s rázkódtatásai között nekik szánt az isteni gondviselés. így bontakoztak ki azok a rendkívüli tulajdonságok, melyek az egyszerű Szent Vince nővért, a francia keresztény szeretet leányát a világ első szerzetesnőjévé avatták. «A betegekkel szemben — mondotta VII. Pius pápa — az olasz nő nem rendelkezik kellő erkölcsi erővel. A német nem elég szorgos. Az angol nagyon kényes. Egyedül a francia nőnek sajátja a találékonyság, a bizalomgerjesztő határozottság, a kedves parancsolás és a szigorú vallásosság, melyeknek mindegyike nélkülözhetetlen föltétel hasonló helyzetben.» íme, a pápa beszél így. Azonban a nővéreknek mindeddig nem voltak írott szabályaik. Depaul szent Vince pedig öregedett ; éveinek száma elérte már a hetvenkilencet. Mindenki attól tartott, hogy kidől, mielőtt véglegesen meg-
