Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

159

karjai tartották a missiós papokat. Nem is szakíthatta el őket semmi sem a már haldokló Lengyel- országtól. Egy csomó intézetet, papnevelőt, missió- házat, plébániát, kórházat alapítottak. így segítették e boldogtalan nemzetet, hogy hitét el ne veszítse és átessék a legborzasztóbb időkön, amik csak népet érhetnek.

A missiós papok letelepedése Itáliában már nem járt ennyi nélkülözéssel. Ott egészen katholikus országban voltak, ahol minden Isten országáért dolgozni kész munkás szives fogadtatásban részesült, így minden nehézség nélkül telepedtek meg Róma, Turin, Genua, Viterbo, Palestrina városokban. Mindenütt missiókat tartottak rendkívüli sikerrel. A papságot bevonták a keddi konferenciákba és buzdították lelki gyakorlatok tartására. A pápa megbízásából ők tartották a felszentelendők lelkigyakorlatait a szent püspökök legnagyobb örömére, akik megújhodást vettek észre papságuk soraiban. A szent élet oly illatát áraszták szét mindenütt, hogy a pápa több ízben legnagyobb örömének adott kifejezést.

Az itáliai missziók egész történetében csak egyetlen följegyzésre méltó tény fordul elő, mely Depaul szent Vince gyöngéd, jóságos szivét, de egyúttal, mint máskor is, sok kellemetlenséget okozott neki. Depaul szent Vince mindig elnéző volt egykori tanítványa : de Oondi János Ferenc bíboros iránt, jóllehet ez nagyon sokszor könnyelmű és meggondolatlan tetteivel vonta magára a figyelmet. Midőn e főpap Mazarin parancsára őrizet alatt volt Vincennes-