Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

155

áttenni egyházát? Igen, ha meg nem változunk, félő, hogy Isten egészen elveszi tőlünk, annál inkább, mivel az egyház e hatalmas ellenségei fegyveres kézzel lépnek szentélyébe. Félnünk kell, hogy Isten Svédország félelmetes királyát, aki alig négy hónap alatt erőszakkal ragadta el e nagy királyság jókora részét, ellenünk zúdítja s megbüntet gonoszságunkért. Ilyen ellenségeket használt fel Isten máskor is e célra. Ugyanonnan jöttek a góthok, visigóthok, vandajok, kikkel Isten ezerkétszáz éve sújtotta Egyházát. E mindennél különösebb előjelek óvatosságot parancsolnak. Akkora királyság rövid négy hónapnyi idő alatt majdnem az ellenség hatalmában ! Ó, Uram ! ki tudja, megelégszik-e zsákmányával a félelmetes hódító; ki tudja?» Nap-nap után kapott szentünk leveleket, melyekben bemutatták gyermekeit, fiait, Ozenne-t, Desdames-t, Dapevroy-t; az egyiket, amint az ellenséges hadak kifosztották, megrabolták s alig menthette meg puszta életét, mások pedig pestises légkörben, betegen, kimerülve, minden gyámol nélkül állottak. E példákkal sarkalta erényre, hősiességre a Párisban maradottakat: «Nézzék őket,uraim — mondogatta — mily egykedvűen veszik az életet és a halált; mily alázattal, odaadással hajolnak meg Isten rendeletéi előtt. A türelmetlenség, zúgolódás legkisebb jelét sem adják, ellenkezőleg készen látom őket még nagyobb szenvedésekre. Jutottunk-e már mi ennyire uraim és testvéreim? Készen vagyunk-e azon kínok elszenvedésére, melyeket Isten számunkra tartogat, a természet indulatainak elfojtására, hogy ezután csak Jézus Krisztus életét éljük? Szívesen