Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 2. kötet - 70. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1907)

Ötödik könyv. Depaul szent Vince befejezi életének két legfőbb alkotását, a missiós papok és a keresztény szeretet leányainak intézményét (1652-1660.)

XIV. Lajoshoz. «0 nem, mondá ő egy missionárius- nak. Nem győznek meg felhozott érvei, hogy miattuk abbahagyjam a megkezdett munkát. Ha egyetlen lélek üdve oly fontos, hogy megszerzéséért a haláltól sem szabad visszariadni, hogyan nézhetnők nyugodtan annyi lélek pusztulását, aggódva a csekély pénz miatt?» És nemes fönséggel imigyen okolta meg álláspontját: «Ha nem volna más haszna állomásainknak, mint csak az, hogy megmutatják ennek az elátkozott földnek szent hitünk szépségét, midőn missionáriusaink átszelik a tengert, önként elhagyják hazájukat, kényelmüket, sok-sok bántalomnak teszik ki magukat, csakhogy szenvedő testvéreiket vigasztalják : azt hiszem, az emberek és a pénz nem vesztek kárba».

Hallani sem akart a rabszolgák ügyének feladásáról, sőt mivel Franciaországra többé nem számíthatott, az a merész gondolata támadt, hogy maga gyűjt hajóhadat e célra és fegyverrel bünteti meg azokat, akik így játszottak a keresztény vérrel, és a francia becsülettel. Tárgyalni kezdett egy Pál lovag név alatt ismert bátor tengerésszel, aki hajósbárkán született, hétéves korában titkon útrakész hajóra lopózott, ahol a kapitány ellenére fölszállt matrózfiú rohamosan emelkedett. Matrózlegény, majd katona, csakhamar kapitány s végül csodás hőstettei révén hajórajparancsnok, általános helytartó és kelet tengerein altengernagy lett. Szentünk egyszer Mazarin bíborosnál találkozott vele és együtt távozva a palotából, előadta neki tervét. Ily szép, merész hadjárat Pál lovagnak csak tetszésére számíthatott. Lelkesedéssel

136 ÖTÖDIK KÖNYV