Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
66 ELSŐ KÖNYV elő. Hamarosan össze is hozott néhányat, saját házában adva nekik szállást; később tényleg nem egy, szentéletű pappá lett közülük. Még más gondolatok is forrtak agyában, mikor egyszerre csak levelet kapott de Bérulle-tői, szent lelkiatyjától és vezetőjétől, melyben egészen más állomást jelölt ki számára. Hogyan jutott de Bérulle erre az elhatározásra? Talán Vincének első évi áldásos működése győzte meg, hogy határozottan kár volna ily embert továbbra is oly szűk korlátok közé szorítani? Nem érne-e többet, ha a néhány száz földmívessel való bajlódás helyett valamely előkelő családban fejtené ki szent életének nemesítő hatását? Itt van mindjárt a de Go/zûï-csalâd. Egyike a királyság legtekintélyesebb családjainak, sűrű egymásutánban nevel bíborosokat, püspököket, minisztereket; nem lenne-e nagy áldás egyházra, államra egyaránt, ha ezekben alakítaná ki szentünk az egyházias jelleget? Készen volt a terv s de Bérulle egy percig sem habozott. Annál kevésbbé Depaul Vince. Szent vezetőjének egy szavára kocsin előre- küldte kis ingóságát, ő maga gyalog utána ment s így kopogtatott de Bérullé-nél. Engedelmeskedett, bár szíve vérzett a válás miatt. «Szomorúan váltam meg a piciny clichy-i plébániától, írja egyik barátjának. Könnyben úszó szemmel áldottam meg a férfiakat, asszonyokat kik utamban elkísértek. Hisz annyira szerettek valamennyien. Itt voltak szegényeim is; főleg ő miattuk sajgott a szívem. Csekély vagyonkámmal Párisba jöttem s de Bérulle-r\í\ telepedtem le.» íme, mennyire megnyerte mindenkinek szívét egy év alatt is.
