Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

46

EI.SÖ KÖNYV

volt a szállása, ki őt ellátta minden szükségessel; minden gondtól menten ima és tanulás között osztotta meg idejét. Reggel a számos és lélekemelő templomok valamelyikét szokta fölkeresni, melyeket Rómában talál a hivő lélek és melyekben annyi szent térdelt már és térdreborulása meg buzgó imája által csak növelte e szenthelyek fönséges jellegét. «Oh, hányszor adott lelki vigaszt a gondolat, hogy a kereszténység fővárosában vagyok, hol a küzdő egyház feje lakik, hol szent Péternek és szent Pálnak hült teteme pihen, hol már annyi vértanú és szent személy ontotta vérét Jézus Krisztusért és szentelte neki életét. Boldog vagyok, hogy oly földre léphetek, melyen már annyi szent járt és e boldogság engem sűrű könnyhullatásra késztet».

A tudományszomj, mely őt folytonos önképzésre sarkalta, ennyi akadály között sem kisebbedéit;1 folytatta tehát theologiai tanulmányait. Nappal rendesen a dominikánusok remek előadásait hallgatta az örök Bölcseletről. Este alkalma nyílt találkozni Olasz- és Franciaország legműveltebb embereivel vagy hires utazókkal, kik az alkövet házát sűrűn szokták fölkeresni. Mindenütt figyelmet keltett jámborsága, alázatossága, okossága, ritka gyakorlati érzéke, továbbá az az ügyes társalgási modor és érintkezésmód, melyet nála jobban alig birt valaki. Nagyon valószínű, hogy a pápának is bemutatták; de nagy szerénysége örökre eltitkolta ezt.

Ez időben IV. Henrik, tapasztalatokban öregbülve,

Abelly, liv. I, ch. V, p. 20.