Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

tudunk enni és nem halálosak sebeink. Azután visszatértünk a kikötőbe, hol már várakoztak ránk a kereskedők. Mint a ló- vagy ökörvásáron szokás, fölnyitották szájunkat, megnézték fogainkat, megtapogatták oldalbordáinkat és megvizsgálták sebeinket; majd lépésben menni, ügetni, futni, súlyt emelni és birkózni kellett, hogy megmutassuk, kinek mennyi az ereje. De ki tudná elbeszélni embertelenségüket a maga valóságában».1

Depaul Vince először egy halászhoz került, hol a háló húzásánál kellett volna közreműködnie. De alig tette lábát a csolnakba, mindjárt elővette a tengeri betegség; azért gazdája egy öreg muzulmán orvosnak adta el, ki már vagy ötven év óta a bölcsek kövének keresésével és aranycsinálással foglalkozott. Érdekesen adja elő szentünk itt szerzett tapasztalatait. «Gyakran megfigyeltem, mennyi aranyat és ezüstöt szokott az olvasztóba tenni; az arany és ezüstlemezek fölé valami port öntött, azután huszonnégy óráig tűz fölé tette, mialatt az ezüst arannyá változott. Leggyakrabban a higanyt szokta ezüstté változtatni, vagy fagyasztani, melyet azután a szegények számára szokott eladogatni. Nekem tíz-tizenöt olvasztókemencét kellett fűtenem. Hála Istennek, több örömet, mint szomorúságot találtam ezen munkámban. Gazdám nagyon megszeretett; szívesen beszélt velem az al- kémiáról, magasztalta az általa föltalált törvényt és minden rábeszélő képességét latba vetette, nagy gazdagsággal kecsegtetett, sőt még tudományába is

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 37

1 Chanteláuze, p. 21—22.