Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

könyörületessége. Mindenétől meg tudott válni, önmagának semmit sem tartott meg. Mikor hajnalban megérkezett a pouy-i síkra, legelőbb is napi eleséggel megrakott táskáját vette elő s megosztotta tartalmát a nálánál szegényebb pásztorgyermekekkel. Ha atyja lisztért küldte a közeli malomba, csak valami szegénynyel kellett találkoznia, azonnal letette a kis zsákot, hogy a szükölködőnek is juttasson néhány marokkal. «Hiszen atyja, ki különben is oly jószivű volt, ilyesmiért nem szokott haragudni.»1 Máskor meg valami célra harminc garast gyűjtött össze. Még ma is nagy kincs ez szegény gyermek előtt, hát még abban az időben, mikor «oly ritkán láttak pénzt»,1 2 mikor talán egy évnél is tovább kellett érte takarékoskodni. Találkozott egy elhagyatottal ; pillanatig sem habozik, azonnal átadja mind a harminc pénzt.

1588-ban töltötte be tizenkettedik életévét. Minthogy nemcsak jámborságával, könyörületességével vonta magára az emberek figyelmét, hanem tehetségének is számos jelét adta, szülei tudományos pályára szánták. Elvégezte-e már ekkor első szent áldozását? Vájjon Pouy derék plébánosa volt-e az, ki a hitelemző gyakorlatoknál észrevette a gyermek nem mindennapi tehetségét? Mily hittel, szent buzgalommal lépett Vince az Úr asztalához? Gondoltak-e arra, hogy kegyetlenség volna őt a pásztorélet szűk korlátái közé szorítani? Mindez nagyon valószínű, de feltétlen bizonyossággal nem állítható.

1 Abelly, ch. II, p. 9.

2 U. o.

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 19

2