Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Harmadik könyv. A szeretet nagy hadseregeinek megteremtése. (1633-1642.)
430 HARMADIK KÖNYV esetleg ilyen érveléssel : Minek efféle fodros főkötővel a betegeket látogatni? Igazán nevetséges! valami más főkötőt és nyakkendőt kellene használnunk, hogy magunkat jobban eltakarhassuk: — mondom, kedves leányaim, ha valaha ilyesféléket akarna bárki is fejükbe beszélni, utasítsák el tanácsát és csak feleljék bátran neki, hogy önök is arra a koronára pályáznak, amelyet Isten szűz Mária leányainak Ígért».1 Szentünk minduntalan visszatér e gondolatra: «Kedves leányaim, önök nem szerzetesnők és ha akadna közöttük valamely zavargó szellem, aki azt mondaná : Szerzetesnőknek kellene lennünk, mert az sokkal szebb életmód, ah, kedves nővérek, társulatunk a sír szélére jutna. Vigyázzanak, leányaim és amíg élnek, ily változást meg ne engedjenek; sírjanak, zokogjanak, emeljenek panaszt elöljáróiknál, de minden körülmények között tagadják meg beleegyezésüket; ugyanis aki a szerzetesi életet hangoztatja, az a kolostort is követeli, ez esetben pedig a keresztény szeretet leányai világgá mehetnek.»2 Hogy még jobban körvonalazza művének jellegét, szentünk nem engedte, hogy leányainak házát a kolostor szóval jelöljék. Megtiltotta azt is, hogy kápolnájuk, nyilvános istentiszteletük és házilelkészük legyen, mely mindmegannyi lépés volna a szerzetesi élet felé. «Ne legyen más kolostoruk, mint a betegek lakása, sem más kápolnájuk a plébánia templomon kívül.» Mi több, azt is akarta, hogy tartsák meg világi 1 Conférences aux Filles de Chanté, t. Il, p. 92. 2 U. o.
