Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

16

ELSŐ KÖNYY

ide. Ilyen volt az atyai háznak első és fontosabb része. Hátulról még két szobát találunk : egyikben a fiúk, másikban a leányok aludtak. Az előbbiből a kertbe s lépcső segélyével a padlásra is föl lehetett jutni. A leányok szobájának nem volt ily ajtaja és csak a főszobán át, a szülők szemeláttára lehetett innen ki- és bejárni. Az egész házat cserépzsindely födte, melyről jobbra és balra csurgóit az eső.

Az épület mögött juhakol és sertésól, a konyha közelében pedig az ökrök istállója feküdt. Ez utóbbiba kis ablak nyílt a konyháról, melyen át szemmel tartották az ökröket s a zöldségmaradékokat kis deszkán eléjök tették. Hasonló berendezés jellemzi a vidék többi házát is. Az ökör volt a gazda szemefénye, erre volt legbüszkébb, erre fordított legtöbb gondot.

A házhoz, melyben Depaul szent Vince született,négyöt hektár föld tartozott. Több birtokkal a család nem is rendelkezett. Magát az ingatlant előttünk ismeretlen okból Ranquines-nek nevezték, mely név az egész fal- vacskára átszármazott, valószínűleg azért, mert az egész környéken ez az ingatlan volt legnagyobb és legren- dezettebb. Nem bővelkedtek tehát földi javakban, főleg ha a hat gyermekre gondolunk; de azért nélkülözés és nyomorúság sem kopogtatott ajtajukon, mint a szent alázatos szavaiból sejteni lehetne. Munka, rendszeretet, takarékosság, józan életmód jellemző vonásuk, melyek a vallásossággal együtt melegágyai a jó erkölcsöknek, bölcsői a nagy jellemeknek.

Depaul szent Vincét még születése napján megkeresztelték. Bár nagy volt a távolság, de a jámbor anya kívánságára elvitték a pouy-i plébániára, melynek