Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Harmadik könyv. A szeretet nagy hadseregeinek megteremtése. (1633-1642.)

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

427

Eddig hosszú századokon át, ha valamely fiatal leány Istennek akarta szentelni életét, áthatolhatatlan rácsozattal megerősített házba zárkózott, amely olyan viharos társadalomban, minő a középkor volt, feltétlen biztonságot nyújtott neki. Elégséges próbaidő után letette az ünnepélyes fogadalmakat, melyek az állam által is elismertetvén, megfosztották őt a férj - hezmenés, végrendelkezés és öröklés jogától ; az állam tehát, midőn kizárta a világba való visszatérés minden reményét, megvédte őt önnön állhatatlansága ellen is. Az egyház hálával fogadta az állam által felállított rendszabályokat, melyek a szerzetesi élet békéjét és tiszteletét voltak hivatva megvédeni s jótékony befolyásával könnyen viselhetőkké tette azokat. Tiszteletreméltó szentélyekké avatta e házakat s a családi tűzhely melegét és kedvességét kölcsönözte nekik. S a környező rácsok börtönrostélyok voltak ugyan, de önkéntes börtönnek rostélyai, melybe Isten szere- tete vetette s ugyanaz tartotta vissza foglyokként a szerzetesi életre Istentől meghívott lelkeket. A fogadalmak pedig azon szögek voltak, melyek őket a világ megváltásáért Jézus Krisztussal keresztre feszítették. A keresztények szemében fenséges volt a jegyesnek, anyának és jámbor fiatal leánynak eszményképe is: de az Istennek szentelt szűz eszméje még fenségesebb; hiszen ez önkéntes áldozatul adta magát az emberek bűneiért, szent fogadalma által bensőleg egyesült Jézus Krisztussal s hatalmas tényezőként lépett az élet forgatagába, hogy még a polgári társadalom bajaiban is villámhárítóul szolgáljon.

Épen ezért alig alakultak kongregációvá a kérész-