Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Harmadik könyv. A szeretet nagy hadseregeinek megteremtése. (1633-1642.)
424 HARMADIK KÖNYV Ugyanazon időben, amidőn oly gyakran megtöltötte az egyesületi tagok kimerült erszényét, ébren tartotta bátorságukat és élesztette hitüket is. Legnagyobb örömére szolgált, ha összegyüjthette őket a Saint-Lazare-kolostorban, ahol szeretettől izzó szavakat intézett hozzájuk. Sőt gyakorta rövid lelkigyakorlatra is visszatartotta őket, mert, mint mondotta, semmi sem tudja jobban fölüdíteni a lelket, mint a lelki- gyakorlat. «Igazán csodálatos és épületes dolog, — írja Abelly, — midőn egy ebédlőben együtt látja az ember a nemeseket, grófokat és őrgrófokat, államügyészeket, ügyvédeket, tanácsosokat, törvényszéki előadókat és az igazságszolgáltatás egyéb tisztviselőit, a kereskedőket, művészeket, katonákat, sőt az apródokat és inasokat is. Mindnyájukat befogadta, lakással és élelemmel is ellátta a keresztény szeretet eme nagy otthona, hogy elvégezhessék lelkigyakorlataikat.» Összeszámlálva a vendégeket, maga a párisi Saint- Lazare hét- vagy nyolcszáz embert fogadott be és látott el évente, akik ott óhajtották tartani lelki- gyakorlataikat. Hát még ha hozzávesszük a többi mis- sióházat, amelyek hasonlóképen mindenkit befogadtak, különösen pedig a rómait, amelyben mindig igen sokan végezték a lelkigyakorlatokat. Ha véglegesen összeadjuk e lelkigyakorlatokra megjelentek számát, 1635-től kezdve, amikor látogatottabbak lettek, egészen Vince tisztelendő úrnak huszonöt év múlva bekövetkezett haláláig, több mint húszezer az eredmény.»1 1 Abelly t. I, p. 536.
