Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
312 MÁSODIK KÖNYV a javadalmazáshoz megkívánt föltételek nem hiányoznak s azonfelül O Felségének is — nagy örömére — alkalom nyílott, hogy a fiú személyében megköszönheti az atyának az állam érdekében tett szolgálatait. A királyné megígérte nekem, hogy személyesen fog írni Önnek, én azonban meg akartam előzni, hogy szíveskedjék az illetőt meglátogatni, belátása szerint ellátni a szükséges útbaigazításokkal és fölvilágosításokkal, hogy jól felelhessen meg feladatának.. .» Csakhogy Vince jól ismerte a személy méltatlanságát. Bizonyára sem Isten, sem ember előtt nem volt felelős oly kinevezésért, melyben legkisebb része sem volt és minden lelkiismeretfurdalás nélkül egyszerűen követhette volna Mazarin utasítását. Igen ám, de hol marad az egyház dicsősége és érdeke és hogyan orvosoltatnak meg az előbbi püspököktől hosszú időn át elhanyagolt nagy egyházmegyék bajai, ha ismét méltatlan ember veszi birtokába? Telve fájdalommal, Isten embere számba vett minden lehetőséget. A királyné részéről a menekvés minden útja zárva volt, mert Mazarin sürgetésére, hogy az ügy többé elő se kerüljön, rögtön megiratta a kinevezési okmányt. Egyedüli segítség csak az lehet, ha az érdekeltek maguk jelentik be lemondásukat. De mily agyrém még a gondolat is! De szentünk még nem adta fel a reményt. Elment tehát a kinevezett püspök atyjához, régi jó barátjához és őszintén feltárva előtte, hogy a püspökséghez mily erények szükségesek és fiának e tekintetben mily hiányai vannak, erre a következtetésre jutott : «Köteles a kinevezési okmányt az udvarba visszaküldeni, ha nem akarja magát fiával, sőt talán
