Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ELETE

309

kát.»1 Az egyház igazi tanát már kezdték megérteni az emberek. Azonban szent Vince nem mindig talált a keresztény gondolatok befogadására ily fogékony lelkeket. «Ön vén bolond, — mondotta neki egyszer valami fiatal nemes, akinek meghiúsította bűnös reményeit.» — «Igaza van, fiam,— felelte a szent aggastyán térdre ereszkedve, — sén bocsánatot kérek, hogy önnek alkalmat adtam ily nyilatkozatra.»

Máskor meg egy hölgy jött hozzá, hogy egyik előkelő gyermeke számára javadalmat kérjen. «Bocsásson meg asszonyom, — mondotta a szent, — de nem avatkozom ebbe a dologba.» A hölgy kezdetben elcsodálkozott, hogy őt egy szegény pap kevesebb udvariassággal fogadja, mint a legelőkelőbb urak, majd gőgös haraggal így fakadt ki : «Higyje el uram, megélek ön nélkül s más úton is eljutok célomhoz. Csak megtisztelni akartam, midőn önhöz fordultam, de úgy látszik, azt sem tudja, hogyan kell érintkezni az én rangombeli hölgyekkel». Vince felelet helyett elhallgatott s még e sértő megjegyzés sem tudta kifa- kadásra bírni. Néha a kitessékelt kérelmezők a tettleges bántalmazástól sem riadtak vissza; így valamely úr, kinek megtagadta azt a kérését, hogy fiát püspökségre ajánlja, nyilvánosan ráemelte kezét. «Igazsága van, uram, — mondotta Vince, — csakugyan nyomorult, bűnös ember vagyok.» Az úr rögtön kocsijába vetette magát, de nem illanhatott el oly könnyen az alázatos pap elől, ki utána szaladt s addig nem nyugodott, míg alázatosan nem üdvözölte.2 Más alkalom1 Lettres, t. 1, p. 499, n° 434.

2 Maynard, t. III, p. 412.