Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
27ó MÁSODIK KÖNYV növekednek: az őt jellemző bölcsességgel, nyugalommal és higgadtsággal figyelmesen szemügyre vette e tanítást, valamint az egyéneket, kik védelmezték. Súgy látta, hogy szent Ágoston, kit a legvilágosabb és legalaposabb egyházatyának tartott, a kegyelemről teljesen szent és apostoli tanítást hirdetett az egyháznak; de akár az emberi lélek természetes gyengeségénél, akár a kérdés mélységénél és kényességénél, vagy még inkább a hitünknek szükségképi s természetével járó tulajdonságánál fogva —• a találgatások és bizonytalanságok ez éjjelében — e mennyei tanítás szükségkép kibogozhatatlan nehézségekbe van burkolva, s félő, hogy észrevétlenül is oly következtetésekre jutunk, melyek az emberi akarat szabadságát veszélyeztetik. Látta továbbá, mily erős érvekkel küzdött az egész iskola és az egyház e következtetések ellen, míg ez új hittudósok oly előzékenységet tanúsítottak velük szemben, hogy nemcsak el nem vetették, hanem egyenesen magukévá tették azokat ; ugyannyira, hogy e következtetések legnagyobb részét, melyeket a hittudósok mindig botrányt okozó hibának tartottak s melyekkel szemben szent Ágoston és az egyház tanítására utaltak, azokat ők a malaszt tana természetes gyümölcseinek tekintették, melyeket össze kell gyűjteni ; s amit mindenki már veszedelmes zátonynak tartott, amelytől óvakodni kell, hogy hajótörést ne szenvedjünk, azt ők ellenkezőleg úgy tüntették fel, mint üdvösségünk kikötőjét, hol hajónk partot ér». Különben Bossuet — mint ily nagy szellemnél természetes — épen nem akarja kisebbíteni a janze- nizmus vezérembereit: «Bölcs és tapasztalt szindiká
