Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
272 MÁSODIK KÖNYV ismerte a tiszteletreméltó Beda szavait, melyek szerint azok, kik kellő ok nélkül elmulasztják a szentmiseáldozatot, a Szentháromságot dicsérettől és dicsőségtől, az angyalokat örömtől, a bűnösöket a bűnbánattól, az igazakat a kegyelem segédeszközeitől, a tisztítótűzben szenvedő lelkeket enyhüléstől, az egyházat Jézus Krisztus égi kegyeitől, önmagukat pedig az orvosságtól és gyógyulástól fosztják meg : azért ezen csodálatos gyümölcsöket minden lelki aggodalom nélkül oly pap érdemeinek tulajdonítja, akit a bűnbánat szelleme visszariaszt az oltártól, mint ez az első rész negyvenedik fejezetében olvasható. Sőt még ina- gasztosabb hatásokat tulajdonít e bűnbánatnak, mint magának a miseáldozatnak. Ki nem veszi észre, hogy mennyire visszatarthatja az ilyen tanítás a papokat a szentmisétől ? Hiszen egy az eredmény, akár miséznek, akár nem : sőt mondhatjuk, hogy az utóbbi esetben — legalább Arnault elvei szerint — még több hasznot meríthetnek. Annyira magasztalja a szentáldozástól való tartózkodást, hogy feltétlenül többre kell becsülni a szentmisétől való tartózkodást is magánál a szentmisénél.» Ugyanabban az időben, mikor Depaul szent Vince erélyesen küzdött a gyakori szentáldozás érdekében, nagy határozottsággal száll szembe a nyilvános bűn- bánat tervbevett visszaállításával. Csak a gyónás elmulasztását eredményezte volna e törekvés, mely azon ürügy alatt, hogy az ember csakis tökéletes bánattal oldozható fel, a gyónás után négy-öt hónapra is kitolta a feloldozást. «Az igaz, — mondotta — hogy Borromeo szent Károly fölébresztette egyházmegyé
