Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
252 MÁSODIK KÖNYV találta. Szent Vince, hogy ne zavarja, pár pillanatig mozdulatlanul s csendben maradt. Saint-Cyran nemsokára fölemelte fejét s feléje fordulva így szólt : «Látja e könyvet, melyet olvasok? Ez a Szentírás. Isten föltárta előttem helyes értelmét s magyarázásához szükséges belső isteni fölvilágosítást adott. Azt is merem mondani, hogy a Szentírás világosabb az én agyamban, mint önmagában.»1 Egy más alkalommal szent Vince a párisi Notre- Dame-ban mondott miséje után meg akarta látogatni Saint-Cyran-t, ki az innen nem messze fekvő kolostorban lakott. Szobájába zárkózva találta az apátot, ki midőn nemsokára kilépett, egész arca tűzben égett. A szeretetreméltó szent mosolyogva így szólítá meg: «Fogadni mernék, hogy most oly valamit írt, mit a jó Isten reggeli imájában sugallt önnek.— Valóban,— felelt az apát egészen kikelve önmagából, — megvallom, hogy Isten bőkezűen pazarolta és pazarolja reám az értelem ajándékát. Tudatta velem, hogy nincsen többé egyház. — Micsoda? Nincsen egyház? — Igen, nincsen egyház. Isten tudatta velem, hogy vagy öthatszáz éve nincsen egyház. Azelőtt az egyház nagy folyam volt, melyben tiszta víz hömpölygött alá; de amit mi most egyháznak tartunk, nem egyéb az, mint valóságos iszap. E szép folyó medre ma is a régi, ámde vize egészen átváltozott. — Hogyan uram, ön inkább hisz személyes érzelmének, mint az Úr Jézus szavainak, aki azt mondotta, hogy egyházát sziklára építi, melyen a pokol kapui sem vesznek erőt? 1 Maynard, t. II, p. 240.
