Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
246 MÁSODIK KÖNYV akkor bűnbánatot, mint gyóntak, hogyan járultak a szent áldozáshoz; több könyvet bocsátott sajtó alá, melyek rövid idő alatt tökéletesen felkavarták az egyház békéjét. És bár egymástól függetlenül dolgoztak, mégis, hogy föltüntessék szellemi egységüket és szent Ágostonhoz való gyermeki ragaszkodásukat, kinek teljes neve Aurelius Augustinus volt, du Vergier de Hauranne könyvének Aurelius, Jansenius a magáénak Augustinus címet adott. Tanulmányaiknak csak kezdetén voltak, mikor az események elválaszták őket egymástól. Jansenius Lőwen-be ment, hol doktorrá avatták, majd egy tanintézet igazgatója s azután Ypres püspöke lett, hol ifjan halt meg, kiadatlanul hagyván hátra Augustinus című művét, melynek előszavában meghajlik a pápa tekintélye előtt. Du Vergier de Hauranne pedig elhagyta Bayonne-t, Poitiers-be ment, melynek püspöke de la Rocheposay, kanonokká, majd Saint-Cyran apátjává nevezte ki s mint ilyen tette nevét ismeretessé a világ előtt. Bármily különböző hatáskörben látjuk is ezentúl a két férfiút, mindig fenmaradt közöttük a szoros barátiviszony. Sűrűn leveleztek egymással, közölték egymással munkáikat, felfedezéseiket, egyházújító terveiket, melyekkel életre akarták kelteni az igaz, de szerintük feledett és rosszul ismert hittudományt és egyházi fegyelmet. E levelezés néhány érdekes szemelvénye mutatja, mily veszélyes büszkeséggel töltötte el Jansenius-t szent Ágoston olvasása. «Ha azon elvek, — írja, melyeket szent Ágoston nagy részének átolvasása után magamba szívtam, melyeket mindez
