Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

240

MÁSODIK KÖNYV

Nincs semmi irigység, semmi féltékenység közöttük. Mily szavakkal beszélt szent Vince Olier-ről ! Mily szeretettel látogatta meg utolsó betegségében ! Mily tiszteletteljes bámulatot s nagyrabecsülést mutatott halála pillanatában ! Ami pedig Olier-t illeti, mindig mondogatta, hogy szent Vince valóságos atyja neki. «Ober atyjának tekintette Depaul Vincét s gyakorta hangoztatta a szeminárium növendékei előtt, hogy a Vince tisztelendő úr igazi atyánk; állandóan jelét adta kiváló nagyrabecsülésének, melyet Vince nagyszerű erényei fakasztottak leikéből.« 1

Úgy mondják, hogy szent Domonkos és assziszi szent Ferenc csókja nemzedékről nemzedékre szállt a rendtagok ajkán. Hasonlót lehet mondani Depaul szent Vincéről és Olier-ről is. Midőn évente megérkezik Depaul Vince névünnepe, Párisban tömegesen vonulnak Olier fiai a de sèvres-utcai kápolnába, hogy leboruljanak szentünknek ott őrzött ereklyéi előtt. Ha a gondviselés kifürkészhetetlen útjai úgy hoznák, hogy — amint reméljük - Olier is szentek sorába jut, bizonyára ott látnok a missiós papokat is Olier szent ereklyéi előtt. Ugyanaz a szeretet, ugyanaz a hála egyesíti a tanítványokat is, amellyel a két nagy szent együttesen megteremtette, vagy legalább ujjá- alkotta a francia egyházat a megbecsülhetetlen szemináriumi intézmény által.1 2

1 Faillon, t. I, p. 367—368.

2 E harmadik fejezetben a szerző felveti a kérdést, ki volt első alapítója a papnevelő intézetnek : Depaul szent Vince-e vagy Oliér ? A kérdést eldönthetetlennek tartja, mert mindkét fél egyidejűleg kezdette meg a munkát.