Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 237 a mise szolgálatában. Oh szent és csodás Bourdoise, mit mondanál, ha e megható látványnak tanúja lehetnél ! Azután jön az alszerpapság ; a jelölt a szentély padozatára borul, szivében lángra gyűl a szeretet tüze, Krisztusnak, egyetlen mátkájának hűséget esküszik. Utána a szerpapság következik; meghatottságtól remegve részt vehet az isteni áldozatban, érintheti a Krisztus vérétől áztatott vászonkendőket. Végre áldozópappá lesz; örömmel, bámulattal, szent borzalommal és elragadtatással kiált fel : Consummatum est — beteljesedett! Isten nem tehet többet egy teremtménnyel. Mindez, ismétlem, nem megy egy csapásra. Minden fokozatos emelkedés között három vagy hat hónap, sőt egy év is eltelik, hogy az előkészület minél tökéletesebb legyen. Cseppenként iszunk a szeretet e kely- héből s a mindig növekvő adag szent mámorba ejt. Harmincz-negyven évi szomorúság és megfeledkezés után elég öt percnyi összeszedettség, hogy szívünk ezen isteni lelkesedése maradandó és életképes legyen. Nagy dolog tehát a papnevelő intézetek munkája s épen nem csodálkozhatunk, hogy Isten oly kiváló szenteket, mint de Be'rulle és de Condren atyák, szent Vince, Olier, Bourdoise, használt alapításukhoz, kik között hálatelt szívünk különbséget tenni képtelen. Ámde a papnevelő intézetek megalapítása magában véve nem volt elég. Papokat is kellett képezni vezetésükre, oly papokat, kik mindenről le tudnak mondani, hogy egyedül a fáradságos és önzetlen feladatra szenteljék magukat; oly papokat, kikben a kellő tehetség gazdag erénnyel párosul, mert ez a papságnak csaknem végtelen éltető ereje ; áldozatkész papokat,
