Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

227

kiváltképen szeretett.»1 S vájjon miért nem tiszteljük e férfiút oltárainkon? A gyászosjanzenizmus volt az oka, nem mintha a téves hitnek nála csak gyanúja is fölmerült volna, de mert ez eretnekség oly ködbe burkolta a XVII. században a francia katholicizmust, melyen a fénysugár nem tudott keresztülhatolni s s mely homályt borított a francia egyház legnagyobb szentjeire, de Be'rulle bíborosra, de Condren atyára, Olier-re, Bourdoise-ra is.

Olier tehát de Condren atyához fordult tanácsért, ki miután meghallgatta őt, ekképen válaszolt: «Ne is gondoljon a püspökségre. Isten olyas valamit fog önre bizni, ami által sokkal több szolgálatot tehet az egyháznak.»2 Úgy látszik, hogy ez időtájt az alsó papság soraiban kellett azokat visszatartani, kik, mint a leg- hivatásosabb egyházi férfiak, nagyra voltak hivatva. Du Ferrier-nek, de Caulet-ntV sem engedte meg, hogy püspökké legyen; hasonlóképen tett másokkal is. Egy alkalommal, midőn Richelieu bíboros arról tudakozódott, hogy kiket tart méltóknak a püspöki székre, többek elsorolása után így szólt de Condren atya : «Még másokat is tudnék megnevezni, de Isten őket fontosabb munkára tartja fönn».3

De Condren atya azonban közel volt halálához; csak nyolc napja volt még e földi zarándoklásban s eddig még senkinek sem fedte föl «a nagy föladatot, a fontos munkakört», melyre pedig ily kiváló férfiakat tartott függő várakozásban.

1 Faillon, Vie de M. Olier, t. I, p. 136

2 Faillon, u. o., t. I, p. 130.

3 U. o„ p. 129.

15