Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását

204

MÁSODIK KÖNYV

ismeretüket, mint mi szoktuk; kórházakat, börtönöket látogatnak, hol hitelemzéseket, szentbeszédeket tartanak, gyóntatnak, mint mi az intézetekben; de bizonyos is, hogy Istennek különös áldása kiséri működésüket. A sok közül Párisban is van tizenkettő vagy tizenöt, ki így működik s előkelő helyet foglal el s kinek kiválóságát már kezdi megismerni a világ.» i

A papi jámborság verőfényes napja kezdé érlelni gyümölcseit. Nemcsak nem szégyenlették már a szent állásnak nevét s teendőit, de lassankint látni lehetett, mint hagyják el a mágnások legmagasabb állásukat, hogy egyszerű papok lehessenek. De Oondi gróf járt elül jó példával ; utána de Sillery parancsnok következett,1 2 majd de Ventadour követte őket. «Herceg volt, — mondá szent Vince, — s pappá lett.»3 Sokan kezdték utánozni őket. «Alig tíz napja lehet, hogy delà Nlar- guerie, ki előbb tartományi elnök volt, egyszerű pappá lett; jelöltjeink közt van egy államtanácsos s egy számtantanár, ki továbbra is az akar maradni : buzgó- ságból lettek mind egyszerű papok. De Me'grigny, adóhivatali főügyész Brandon-nal együtt ugyanezen célból Saint-Maur-ba vonult.4 Az eszménykép tehát ismét hódítani kezdett.

Lassanként püspökök is kerültek ki közülök. «Páris papságának nívója,5 — írja szent Vince, — úgy látszik,

1 Lettres de saint Vincent de Paul, t. I, p. 77, n° 64. (Lettre à M. du Coudray, 5. juillet 1633.)

2 Lettres t. I, p. 87, n° 77.

3 U. o., t. Il, p. 374, n° 830.

4 U. o., t. 1, p. 291, n° 275.

5 Az említett keddi konferenciákat a legszentebb életű papok