Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
200 MÁSODIK KÖNYV latára, bár szegény ügyefogyottaknak látjuk is magunkat.» Azt akarta, hogy az alázatosság bensőséggel egyesüljön: «Teljes figyelemmel és tisztelettel viseltessünk a szentelendők iránt; ne várassuk meg őket, hanem azonnal álljunk rendelkezésükre szives alázattal. Legyünk éber figyelemmel mindenik iránt és éles szemmel kutassuk ki, szerezzük meg és haladéktalanul bocsássuk mindazt rendelkezésükre, amire csak szükségük van ; találjuk ki ha lehetséges, hajlamaikat, vágyaikat s a mennyiben észszerűek, előzékenyen elégítsük ki minden kívánságukat». Azt kívánta, hogy megérkezésükkor mindig pap várjon reájuk a kapunál, ki podgyászukat elvegye, őket szobáikba kisérje s azután gyakorta kérdezősködjék szükségleteik felől. Szentünk mindebben példakép volt. Nagyon szerette, ha találkozhatott velük; lámpával kezében előljárt a folyosókon, a lépcsőzetnél világított, hogy meg ne botoljanak. Nem egyszer látták, hogy a szentelendők cipőit tisztítja, különösen, ha szolga vagy testvér nem volt elég. A szentgyakorlatok idején naponta kétszer tartottak a jelöltekhez szentbeszédet; reggel a papi hivatás legfontosabb és leggyakorlatibb pontjaiba vágót, este pedig az egyházirend megkívánta erényekről. Depaul Vince legszívesebben este tartott oktatásokat. Mily lelkesen magasztalta ilyenkor a papi hivatás szentségét és nagy méltóságát! Mily élénken ecsetelte a rossz papság okozta lelki károkat. «Igen, mi vagyunk okai az egyházat ért nagy pusztulásnak ; miattunk csorbult meg tekintélye sok helyen oly szánalmasan. Hatalma
