Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Második könyv. Depaul szent Vince megkezdi a papság reformálását
190 MÁSODIK KÖNYV melyet oly nehezen fogadott el s melynek elfogadásakor oly önzetlenséget tanúsított. De mindig akad ember, ki mindenbe belekapaszkodik. Tagadni kezdték, hogy le Bon atyának joga lett volna átadni a kolostort s perrel fenyegették szent Vincét, ha azonnal be nem adja lemondását. Szentünk, ki gyűlölte a viszálykodásokat, a pör szónak puszta hallatára engedni akart. Szerencsére akadtak komoly férfiak, kik figyelmeztették őt, hogy itt Isten dicsőségéről, a lelkek üdvéről, a szegények felsegélyezéséről s egy oly kongregáció jövőjéről van szó, mely mérhetetlen sok jót hozhat az egyházra. Megengedte tehát, hogy a pert megindítsák ellene. Mialatt ügyét az igazságügyi palota nagy termében tárgyalták, azalatt ő a kápolnában térdre omolva buzgó szívvel imádkozott. Nem a saját győzelméért, hanem az igazság diadaláért könyörgött s arra kérte Istent, hogy adjon neki oly lelkületet, mely feltétlenül aláveti magát az ő szent akaratának. Hosszú imája közben felvetette magában a kérdést, mit hagyna itt legnehezebb szívvel, ha elvesztené perét. Nem a nagyszerű épületet, a szép telket, a gazdag perjelséget, nem azt a nagy hasznot, mely ebből kongregációjára háramlik! Ezek nem nőttek annyira hozzá, hogy nehezen vált volna meg tőlük ! A szegény őrültek voltak azok, kik lent a kert kis fülkéiben laktak!1 Saját maga beszélte el egyik bizalmasának e naiv gondolatot. Naivság és fenség, mily szépen összeilletek ! A belly, t. I, ch. XXII., p. 103.
