Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE

105

Egyikük, Caron Julien, valósággal pörbe szállt, hogy megtarthasson egy ócska kalapot.

Az elutazás napján az egész falu kiment az útra. Amint a szent alakja feltűnt, térdre hullottak előtte s áldásáért esedeztek. A szent könnyezve tett eleget kérésüknek. Körülbelül ötven év múlva e jelenet öreg tanúi, illetőleg ezek gyermekei vagy unokái a szenttéavatás előtt esküvel erősítették, hogy lehetetlen elsorolni azt a sok jótéteményt, amelyet Vince csekély öt hónap alatt művelt közöttük. Maguk sem hinnék ezeket, jegyzik meg a jó emberek, ha nem látták vagy hallották volna ! Tiszteletük oly nagy volt iránta, hogy már akkor szentnek tartották. Szerintük már Châtillon- ban szerzett érdemei elegendők arra, hogy szentté avassák, s szilárd volt meggyőződésük, hogy hitük nemsokára valóra válik.

Depaul Vince 1617 december 23-án érkezett Párisba. Még aznap este meglátogatta de Bérnlle atyát s másnap, karácsony böjtjén visszatért de Gondi gróf házába. Csak nyolc évvel később hagyta el ismét a grófi családot, ötven éves korában, hogy hosszú előkészület után, tapasztalatokban megőszülve fogjon hozzá legnagyobb alkotásaihoz.

De Gondi grófné a viszontlátás első perceiben megfogadtatta Vincével, hogy többé nem távozik házukból s ha közeli halálát jelző sejtelme valóra válnék, mellette lesz utolsó lehelletéig. Néhány történetíró úgy vélekedik, hogy Depaul Vincét ezen visszatérése után de Gondi gróf fölmentette gyermekei nevelésének gondjaitól. Ámde e vélemény nem nyugszik megbízható alapokon. Hisz a gróf épen azért szorgalmazta