Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
100 ELSŐ KÖNYV elnök vagy asszisztens és pénztáros Ítélete alapján enyhítésre szorult. A beteglátogatás a következő módon történt: «A napos kikéri az étel készítéséhez szükséges dolgokat a pénztárostól, megfőzi az ebédet és személyesen viszi a beteghez. Szerető, barátságos üdvözlés és kérdezősködés után az ágyon kis asztalkát rögtönöz ; asztalkendőt, sajkát, kanalat és kenyeret helyez reá, megmossa a beteg kezét, elmondja az asztali áldást, feltálalja a levest, a húst és fölszólítja a beteget, hogy az Úr Jézus és a Szűz Anyának nevében költse el ebédjét. Mindezt a kis szolgálatot oly szeretettel kell tennie, mintha saját gyermeke feküdnék betegágyon, mintha magának a jó Istennek szolgálna, ki oly kegyesen fogadja a szegénnyel gyakorolt irgalmasságot, mintha neki cselekedtük volna. Majd az Úr Jézus példájához hasonlóan néhány barátságos szót intéz a beteghez, igyekszik fölvidámítani, ha nyomasztólag hat reá betegsége ; esetleg szétvagdalja a húst és italt önt poharába. Miután a beteg megkezdette az ebédjét, a szerető lélek elhagyja a házat, hogy más nyomorgón segítsen. Mindig ahhoz kell először menni, kinek van valakije betegágya mellett, utoljára pedig azt keresi föl, aki legelhagyottabb, hogy annál tovább időzhessék nála. Este hasonló módon hozza s tálalja föl a vacsorát. Minden beteg annyi kenyeret kap, amennyire épen szüksége van. Délre negyedfont főtt juh- vagy borjúhúst s estére ugyanannyi sültet. A vasárnapok és az ünnepek kiesnek az általános szabályok alól, a mennyiben főtt csirkéből áll az ebéd. Hetenkint kétszer vagy háromszor vágott húst vacsoráznak a betegek, a
