Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
04 ELSŐ KÖNYV Ámbár gyöngéd lelkülete megérezte a kegyelem leg- lágyabb leheletét is, most legkisebb jel sem figyelmeztette, hogy az isteni gondviselés de Gondi házába hívja. A munkát ugyanis, amiért Châtillon-ba ment, még nem fejezte be. Miután vigasztaló levélben intette de Gondi gróf- nét, hogy ne keressen mást, mint Isten akaratát, lelkének egész erejével adta magát hívei megszentelésére. Ha elhanyagolt volt a plébánia állapota, annak egyszerű oka a papok hiányában található. Volt ugyan hat pap is az alig két-háromezer lelket számláló községben, de ezek vajmi távol állottak az apostoli s lelkipásztori szellemtől s renyheségük csak a hivek elhidegülését eredményezte. Mit ér itt a jó szó, ha a rossz példa tönkretesz mindent ! Vince ügyesen bizalmukba férkőzött s rábírta őket, «hogy éljenek közös életet s így szenteljék minden tehetségüket Isten és az egyház nagyobb dicsőségére. Szavainak engedtek és példás életmódjukkal még hosszú ideig a hivek épülésére szolgáltak».1 Egyidejűleg ügyes gondolattal az ifjú nemzedék vallásos nevelésével kezdette meg plébániája átalakítását. Tanította a gyermekeket, oktatta a tudatlanokat, kik a lelki gondozásnak csaknem teljes hiánya miatt nagyon elszaporodtak, térítgette a Oenf-ből átszivárgó eretnekség áldozatait, iparkodott jó útra terelni a vidék könnyelmű és pazar úri családjait. Látni fogjuk később, hogy szent Vince az ékesszólás tekintetében a XVII. század jelesei között foglal helyet. A szószéken, a gyóntató1 Abelly, t. I, p. 38.
