Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

dött, hogy távolléte a grófné lelki életében nem fog kárt okozni, követte Üdvözítőnknek apostolaihoz intézett szavait: «Hasznosabb nektek, hogy én elmenjek,»1 s búcsút vett a de Oondi-háztól.

Úgy látszik, hogy elhatározásában nagy szerepet játszott a gyermekek nevelése is. Tanítványai lassanként felnövekedtek; az elsőszülött már tizenöt éves volt. Alázatos szentünk, ki szerényen «rossz negyedosztályos tanulónak» nevezte magát, nem mert arra vállalkozni, hogy «a három kis grófot» leendő nagy méltóságuknak megfelelő nevelésben részesítse. Azonfelül a gyermekek is «igazi ördögök» voltak, mint de Meignelais marquise tréfásan megjegyezte.

Atyjukhoz és anyjukhoz alig hasonlítottak valamiben. Nagyatyjuknak, de Reiz tengernagynak, nagybátyjuknak, az első de Gondi bíborosnak minden becsvágya és erőszakossága megtestesült bennük, mindkettőnek lángeszével párosítva. Fülöp Emmanuel és szent hitvese úgy tűntek föl a nagyszülők és unokák között, mint mikor a galambok a sasok vagy keselyűk fészkébe kerülnek.

Ha Depaul szent Vincének minden indítóokát ismerni akarjuk, ide kell számítanunk még azon körülményt is, hogy a grófi család békéjét egy idő óta meglehetősen fölzavarták a politikai események.

A polgárháború nemcsak az utcák csendjét zavarta meg, hanem behatolt a családi szentélybe is. Concini, ki d’Ancre tábornagy neve alatt oly nagy hírnévre tett szert, épen akkor lelte halálát, midőn a Louvre-ból

DEPAUL SZENT VINCE ÉLETE 87

Ján. 16, 7.