Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
84 ELSŐ KÖNYV este Depaul Vincéért jöttek, hogy gyóntasson meg egy haldokló parasztot. «Ez a szegény ember — mint Abelly írja - külsőleg jó kereszténynek látszott ugyan, de lelkiismeretét több halálos bűn terhelte, melyeket álszégyenbőf mindig elhallgatott. Mihelyt Vince ennek nyomára jött, lelki üdvének nagyobb biztosítására általános gyónást végeztetett vele.» Az eredmény megmutatta, mily szerencsés volt a szent gondolata. Kevéssel utóbb a grófné is megérkezett, hogy egészsége felől tudakozódjék, kinek könnyek között vallotta be a beteg szentségtörő gyónásait és előbbi életének iszonyú vétkeit. «Az erényes hölgy alig tudott hova lenni a bámulattól és nemes felbuzdulásában így szólt Vincéhez: Mit jelent ez, tisztelendő úr? Hát ilyesmi is megtörténhetik ? S kétségen kívül így él a szegény emberek legnagyobb része ! Ha ez is, ki oly jó embernek látszott, a halálos bűn állapotában volt, mit mondjunk a rossz emberekről? Hány lélek veszhet el így, Vince tisztelendő úr ! Hogyan lehetne e bajon segíteni?» A grófné arra kérte szentünket, hogy a következő vasárnapon az általános gyónás szükségességéről tartson szentbeszédet. «És Isten — mondja szent Vince — annyira megjutalmazta e nő bizalmát és mélységes hitét, hogy bőséges áldással halmozta el szavaimat (ugyanis vétkeimnek nagy száma és undoksága miatt pusztán önmagámtól nem érhettem volna el ily nagyszerű eredményt). Ezek a jó emberek valamennyien Istenhez tértek és valamennyien általános gyónást végeztek.» «Meglátogattuk azután — folytatja Depaul szent Vince - a grófné birtokán lévő többi falut is és
