Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)

Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására

80

ELSŐ KÖNYV

megbízott útján iktattatott be méltóságába, nem öltheti magára a kanonoki jelvényeket. Vince tehát letette az esküt és írásbeli Ígéretet tett, hogy kötelességének mindenben meg fog felelni. Minthogy Párisban kellett laknia, kérésére helyettest jelöltek ki. Azután megkapta a békecsókot és a következő napon, az écouis-i egyház fölszentelésének ünnepén, a káptalan szokása szerint ebédre hívta az egész társaságot szerencsés megérkezésének örömére».1 Különben ennél több kanonoki ténykedést nem végzett; vissza sem jött többé Ecouis-ba.

Midőn Depaul szent Vince fáradhatatlan türelemmel dolgozott oly különböző természetű három tanítványának oktatásán, minden előzetes terv nélkül, akaratlanul is mélységes befolyást gyakorolt azok szüleire, de Gondi grófra és nejére is. Meg kell vallani, hogy azok nem voltak szokva hasonló jelenséghez. Ez a csodálatos férfiú a zajos és fenséges kastélyban is remeteéletet folytatott. Csak akkor távozott tanítványai mellől, ha kötelessége másfelé szólította, vagy ha a gróf vagy grófné magához hivatta. És mily tisztelettel érintkezett velük ! Minthogy a hitből élve, mindenütt Istent szokta keresni: de Gondi grófban Jézus Krisztust, nejében Szűz Máriát szemlélte. Ó maga mondja el ezeket. Mikor egyik papját valamely nagyúrhoz küldötte, azt a tanácsot adta, hogy akár gyóntat, akár áldoztat, akár a szentmisét mutatja be, mindig szentül viselkedjék előttük. «A nagy urak előtt — mondotta —- mise végén bizonyos szertartást kell végezni: miután levetette miseruháját, felé kell fordulnia és tiszte1 Magnard, t. I, p. 87.