Bougaud Emil: Szent Vince élete és a missiós papok kongregációjának megalapítása. 1. kötet - 69. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1906)
Első könyv. Isten előkészíti Depaul szent Vincét fontos hivatására
78 ELSŐ KÖNYV gának, mondja Corbinelli. Határozottsága az érett ember határozottsága volt».1 Jámbor hitében sohasem ingadozott. S mit mondjunk a másodikról, ki lóról leesve lehelte ki ifjú életét? Ki tudná megmondani, mily hatást tett fiatal lelkére szentünk tanítása és mily hitre, mélységes szeretetre gyullasztóba Isten iránt? Igaz, hogy a harmadik meggondolatlan, olykor szerencsétlen végű kalandok között töltötte életét, de szenvedélyeinek féktelen uralma1 2 mellett is teljes nagyságában ragyogott lángesze. Különben is bizonyos, bár a történetírók nem jegyezték fel, hogy néha-néha lelkigyakorlatokat szokott végezni Saint- Lazare-ban; élete alkonyán pedig oly ellenszenvvel viseltetett a földi dolgok iránt, minőt azok éreznek, kiknek szívét nagy keserűség emészti. Megérdemelte, hogy Bossuet elmondja róla a következő szavakat: «E férfiú, ki az egyesekhez oly hű s az államra oly félelmetes volt, valóban fenkölt jellem, kit nem lehetett félig szeretni vagy gyűlölni, becsülni vagy félni; határozott lángész, aki, mint láttuk, az egész világot mozgásba hozta, hogy megszerezhessen magának egy méltóságot, melyről végre, mint olyanról, melyet túldrágán vásárolt meg, le akart mondani, s volt bátorsága ezt megvallani a kereszténység legkiválóbb helyén is; s hozzátette, hogy vágyai kielégítésére nagyon is kevés: ennyire ismerte tévedését s az emberi nagyság hiúságát. Azonban míg elnyerni 1 Corbinelli, t. II, p. 56. 2 Csak tíz éves volt, mikor Depaul Vince elhagyta de Oondi házát. Ne várjunk tehát sokat szentünk nevelésétől.
