Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Második könyv. Magasztos és titokzatos összeköttetésünk Istennel, melyet a malaszt eszközöl

240

AZ ISTENI MALAS2T FENSÉGE

nekünk is Istenben kell élnünk és az élő Krisztust magunkban ápolnunk,1 hogy elmondhassuk az Apostollal : «Élek én, de már nem én, hanem Krisztus élén bennem».2

A testnek összes tagjai a fejnek és szívnek életéből merítik életük erejét, a szivet azonban a lélek élteti. Jézus egész titokzatos testére az élet a szentséges Szívből árad ki, a mely az Istenember testét szent vérének éltető nedvével árasztja el, mely a Szentiéleknek és az isteni életnek teljességét zárja magába. Ezen Szív ereje ad mindnyájunknak vele közös szivet és lelket. Valamint a test egyes tagjait sem élteti külön- külön szív, hanem valamennyien egyből nyerik az éltető nedvet, úgy nekünk sincs szükségünk külön- külön szívre, Jézus szivéből árad reánk az élet, élünk, de már nem mi, hanem Jézus él bennünk.3

Mennyei élet fog bennünk kifejlődni, ha keblünket már nem saját, hanem Jézus isteni szivének érzelmei töltik el.

Szienai szent Katalinnak, Jézusról nevezett tiszteletreméltó Ágnesnek és más szenteknek szivét az Üdvözítő sajátjával cserélte föl.4 Ne akadályozzuk meg mi sem abban, hogy a mienket hasonlóvá tegye isteni szivéhez.

Boldognak tartjuk magunkat, ha valamely kiváló embernek vagy szentnek szivét ereklyeként őrizzük.

1 Conaissance de Jésus-Christ, (éd. Schouppe) 414 és köv.

2 Galat. 2, 20. Contenson, Theol. mentis et cordis 1. 3, d. 6, c. 2, specul. 3.

3 (Bernard.), Vitis mystica c. 3, n. 8. 9. 10.

4 Ribet, La Mystique divine II (2e éd.), 621 ss.