Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
86 AZ ISTENI MALASZT FENSEOE kincseit csak kívánnunk kell és föltaláljuk, tulajdonosukat csak szeretnünk kell és elnyerjük őket. Épen a malaszt és a mennyei dicsőség után áhítozó buzgó vágyunk, a minden jó adományok atyjához ragaszkodó benső szeretetünk szerzi meg nekünk e kincseket, tnég pedig annál nagyobb mértékben, mennél nagyobb a vágyunk és szeretetünk. Miért nem lépünk föl szent elégedetlenséggel és követeléssel? Lelkűnknek javát és előmenetelét nem a már megszerzett, hanem a még megszerzendő kincsekhez mérten kellene becsülnünk. Miért nem feledjük el szent Pállal1 azt, a mink van és miért nem keressük azt, a mink még hiányzik ? Az Apostol gyors léptekkel haladt a tökéletesség útján.2 Te pedig nemcsak nem sietsz, hanem meg is állsz utadban és törekvésedben, mintha megelégednél az örök jónak legkisebb részével is. Az Apostol akkor sem tartotta magát tökéletesnek, mikor sok nagy cselekedetével, megszámlálhatatlan szenvedésével és csodájával a tökéletesség legszebb biztosítékát megszerezte, folyton nagyobb tökéletességre törekedett. A mi néked hiányzik, megmérhetetlen, a mi birtokodban van, jelentéktelen. De a bőkezű Isten növelni fogja birtokodat szüntelenül, míg a tökéletesedés útján el nem fáradsz, míg szeretetedet hálásan nem egyesíted szeretetével. Miért követsz el jogtalanságot önmagad ellen, Isten és a malaszt ellen ? Emlékezzél Lóth feleségére,3 a ki a helyett, hogy előretekintett volna, visszanézett s azért 1 Filipp. 3, 13. 2 Filipp. 3, 12. 3 Augustin., Enarr. in Ps. 69, n. 9.