Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
ELSŐ KÖNYV 77 4. De a malasztnak ezen öltözéke nem külsőleg simul a lélekre, mint a testnek ruházata,1 hanem átalakítja a lelket úgy, mint a meleg vas az alaktalan viaszt. Mélységesen átjárja a lelket, mélységesebben, mint a tűz a vasat. Nem csak új erőket kölcsönöz a léleknek, hanem új, tartós és magasabb állapotot is,2 melylyel Isten képmásává változik át. Épen ez a magasabb állapot az, melyet a lélek új, magasabb természetének mondunk. 5. Hiszen valamely dolognak természete nem más, mint gyökere és tartalma azon benne rejlő állapotoknak, melyek más dologtól megkülönböztetik, melyek neki másoktól különböző jelességeket, sajátos erőket és tevékenységet kölcsönöznek. Ebben az értelemben mondjuk, hogy a növényeknek más természetük van, mint az ásványoknak, az állatoknak más, mint a növényeknek és az embernek ismét más, mint az állatoknak, mert lelkének szellemiségével és értelmességé- vel kiválik közülük. Lelkünk a malaszttal új mennyei és isteni állapotot nyer, mely épen úgy kiválik, épen oly magasan áll természetes állapota fölött, mint maga az ember természetével az állatok fölött. Az ember természeténél fogva Isten szolgája, és a malaszt Isten gyermekévé avatja. Természete az állatok fölé emeli, de a 1 Concil. Trident, sess. 6, cap. 7, can. 11. Justin. Mart., Dialog, n. 141 (Migne, PP. Or. VI. 800 a) ; Chrysost., Sacerdot. 3,6. (Migne, PP. Gr. XLVIII, 644) ; Augustin., Enchirid. s. 2. Staple- ton, Justifie. 1. 7, c. 1 sqq. Becanus, Manuale 1. 1, c. 16. Bellarm., Justifie. 1. 2, c. 1. 7. 9—14. Gregor a Valentia II, d. 8. q. 5, p. 5, 2 Thom., 1, 2, a. 110, a. 1. 2. Bellarm., Justifie. 1.2, c. 8. 15. 16.
