Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)

Első könyv. A malaszt lényege

szentekhez hasonlóan a nyert malaszttal hűségesen közreműködünk.

7. Mindnyájan tényleg szentek lehetünk és valóban szenteknek kell lennünk, mert testvérei és gyermekei vagyunk a szenteknek, sőt gyermekei magának a háromszorosan szent Istennek.

Mily vétkes könnyelműség tehát a keresztségben nyert szentségi ruházatunknak sokszor oly nemtörődöm beszennyezése.

De főképen mekkora istentelenség annak szét- tépése, elvetése és lábbaltiprása halálos bűnökkel. A kit pedig a Szentlélek malasztja az életszentség megközelíthetetlen fokára emel, annak elvetemültsége még szörnyűbb, mert kárhozatba dönti a megváltásban és megszentelésben osztozó embertársait is. Éltető isteni lelkületnek kellene belőle kiáradnia, de bukása halált hoz nemcsak reá, hanem embertársaira is.

Már értelmes, jobb természetünk is elborzad a bűntől, jóllehet a súlyos bűn nem semmisíti meg. Elborzad a teremtője ellen irányuló jogtalanságtól, mert tudja, hogy Isten saját szolgálatára rendelte. Mennyivel inkább természetellenes akkor a bűnnek elkövetése ott, hol az Isten új, szent természettel fegyverzett föl ellene és távolított el tőle annyira, hogy új természetünknek kivetkőzése és a lelkűnkbe vetett isteni magnak elfojtása nélkül el sem követhetjük.

Könyörülj tehát, vakmerő ember, könyörülj a magad állapotának szentségén és méltóságán, ha már a malasztot nem akarod megbecsülni ! Indítson meg a szeráfok diadaléneke, mely az Isten háromszoros szentségét zengi. Ha kicsibe veszed Isten szentségéELSŐ KÖNYV 73