Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Ötödik könyv. A malaszt megszerzése, fölhasználása, gyarapítása és megőrzése lelkünkben
484 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE Apostol, és a szégyenpir, mely arcunkat elfutja, tanúságot tesz erről. 9. Ezért természetszerűleg szükséges, hogy az érzéki élet a lelki életet uralja. Szükséges, hogy engedelmeskedjék a szellemi élet forrásának, a léleknek és szellemi erőinek, az értelemnek és az akaratnak. A szellemi élet törvénye a természetes törekvés a lelki javakra, a melyek szellemi természetünknek legjobban megfelelnek. Törvénye az a viszony, a mely minket, eszes teremtményeket Istenhez és felebarátainhoz fűz. Segítő eszköze természetes eszünk. Célja a természetes boldogság elérése és Isten dicsőítése, a mint ezt szolgáitól joggal megkívánja és elvárja. Indítóokai végül ama rokonságban és megegyezésben lelik alapjukat, a mely a szellemi javak és szellemi természetünk közt van, nem különben a hódoló tiszteletben, a melylyel hatalmas Teremtőnknek és Urunknak kötelező törvényével szemben viselkednünk kell. Már most ezen szellemi élet lehet valódi és jó, avagy hamis és rossz. 10. Akkor igaz és jó, ha természetünk igaz ösztönét követjük. Teremtőnk helyezte belénk ezt az ösztönt. Alapjában nem más, mint maga a Teremtő törvénye. Jó és igaz a szellemi életünk, ha ama javakra törekszünk, a melyek természetünket valóban tökéletessé és boldoggá tudják tenni, tehát ha mindenekelőtt a Teremtő megismerésére, szeretetére és oly életre törekszünk, a mely akarata szerint szolgálatára irányul. 11. Ellenben hamis a szellemi életünk, ha csupán
