Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Első könyv. A malaszt lényege
28 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE Szentünk szerint e szavakat ugyan olyképen is lehet magyarázni, hogy például szent Péter pusztán árnyékával is fog betegeket gyógyítani, a mit a Megváltóról sehol sem olvasunk. De — folytatja tovább — még helyesebben értjük ama nagyobb dolgokon a meg- igazulásnak munkáját, melynek véghezvitelében önmagukban is, másokban is közreműködnek a hivek. Mert jóllehet a malasztot saját erőnkből meg nem teremtjük, még sem száll az lelkűnkbe közreműködésünk nélkül. Épen úgy jó példánkkal, ösztönzésünkkel és buzdításunkkal másoknál is nagy fokban hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a malaszt bennük gyökeret verjen, növekedjék és gyümölcsöt hozzon. Ez pedig nagyobb dolog, mint a mit Krisztus látható csodáival művelt.1 2. A malaszt közlése a lélekkel Istenre, emberre nézve is tényleg magasztosabb és dicsőségesebb, mint csodák művelése. A csodákat Isten általában csak az érzéki dolgokban műveli, a mennyiben a betegnek természetfölötti módon visszaadja egészségét, vagy a halottat életre kelti. A malasztnál ellenben a lélekben működik, még pedig oly módon, hogy nem csupán halottaiból támasztja föl, nem csak újonnan teremti meg, hanem sokkal magasabbra helyezi, mint azelőtt volt. Kiemeli természetéből, természetfölötti életnek magvát hinti belé, saját képét alakítja ki benne s így az isteni természethez teszi hasonlóvá. Semmi túlzás sincs tehát abban, ha azt mondjuk, hogy a malaszt az isteni mindenhatóságnak legnagyobb csodája. Nagyobb, mint a természetes dolgok terem1 Salmantic. VI, tr. 15, disp. 4, n. 48.
