Scheeben M. József: Az isteni malaszt fensége - 68. évfolyam (P. Nieremberg nyomán) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1905)
Harmadik könyv. A malaszt működése bensőnkben és gyümölcsei
270 AZ ISTENI MALASZT FENSÉGE édes Istenem, mert mindenek fölött jó, tökéletes és szeretetreméltó vagy. Végre a keresztény reményben közvetetlenül Isten végtelen hatalmára támaszkodunk, mintha sajátunk volna, s ezzel ama fenséges bizalomra gerjedünk, hogy Isten nemcsak e földön nyújtja segítségét minden bajunkban, hanem az örökkévalóságban önmagát fogja nekünk örök élvezetül adni. 8. E szerint a keresztény hit természetfölötti és isteni ismeret, a keresztény szeretet természetfölötti és isteni szeretet, a keresztény remény természetfölötti és isteni bizalom. S ezért nevezzük e három erényt isteni erénynek.1 Isteni erényeknek nevezzük nem azért, mert különösen Istenre vonatkoznak, hanem azért, mert a többi erénynél sokkal bensőségesebben és közvetlenebbül, úgyszólván istenileg egyesítenek a Mindenhatóval. Minden más erénynek ugyanis külön-külön megvan a sajátos működése, megvan sajátos célja és a reá vezető eszköze s csak ezek útján, közvetve vonatkozik Istenre. Az isteni erényeknek azonban első s kizárólagos tárgya és egyúttal közvetetlen indítóoka maga Isten, a miért is csak az isteni természet közlése révén jöhetnek létre.2 9. E három isteni erénynyel fegyverzi föl Isten gyermekeit, hogy állapotuk fenségéhez méltó életet éljenek s vele mint atyjukkal s boldogságuk tárgyá1 Thom., 1, 2, q. 62, a. 3. 2 Thom., 1, 2, q. 62, a. 1.2.
